Tudom, hogy hallgatnom kéne, mert a média apró porszemeként én is kifizethetem több évi keservesen megkeresett fizetésemet egy-egy olyan mondatért, ami csípi valakinek a szemét. Még nem teszem. Ma még büntetlenül leírhatom, hogy remélem leesik Palika (január 1. után Scmitt Pál a Magyar Köztársaság Elnöke) szeméről a vaníliás karika, és legalább a saját gerincének mentése érdekében visszaküldi a médiatörvényt. Nincsenek illúzióim. Eddig sem voltak. Elvégre nem ellensúly, hanem egyensúly Palika (január 1. után Scmitt Pál a Magyar Köztársaság Elnöke). Azért hátha mégis. Esetleg elolvassa, mielőtt aláírja. (Kétlem.) Az sem lenne utolsó szempont, ha valaki letenne elé egy Magyar Hírlapot. Igen. Ott kinyitva, ahol kell, nehogy meghúzódjon a keresgélés közben. Csak feltűnik neki, hogy a saját véleményformálói sem csapkodják a térdüket az örömtől.

Ma még szabadon írhatok. Nemsokára a közéleti blogok úgyis átalakulnak irodalmi blogokká, és a múltból, bár az is veszélyes, hiszen visszamenőleges szabályok is születnek, vesznek példákat, és a sorok közé sűrítik a veretességet. Vagy a jövőről írunk. A szépről, amit előírnak. Legfeljebb egy-egy irodalmi fordulat vet árnyképet az írásban. A sötét és gonosz ellenség, amit természetesen a fényességes vezető legyőz.

Ma még leírhatom szabadon, hogy Lázár János mekkora ökörségeket hordott megint össze. Az alaphír az, hogy hajnali fél háromkor a Parlamentben az egyik legfontosabb alapjog, a sztrájk-törvény módosításakor az ellenzéki Varga László eldobta a kanalat, és a médiaszabályozással, és mindenféle jó ízléssel ellentétben azt találta mondani, hogy: „menjetek a picsába.” Hajnali fél háromkor, ha erőszakkal belém fojtják a szót, lehet, hogy én is hasonlóan reagálok. Főleg, ha egy napra két olyan törvényjavaslat is jut, ami beledöngöl a sárba.

Erre azt olvasom az mno.hu-n, hogy Lázár János jövőre még jobban fokozná a törvénykezési tempót. Mikor? Tudjuk, hogy a nap 24 órából és az éjszakából áll, de a jövőre tervezett alkotmánymódosítást és a nagy rendszerek átalakítását szolgáló törvények tárgyalását mégsem kéne éjjel megvitatni, mikor minden normális ember alszik. Itt természetesen nem akartam megbántani az éjszakai műszakok dolgozóit, mert ők a kényszer miatt nem alszanak.

Tudjuk mi, hogy éjszaka kevésbé éberen vizslatják a képernyőt azok, akik esetleg kíváncsiak arra a bolhacirkuszra, amit ma magyar parlament néven ismerünk, de akkor nem kellene csodálkozni azon, hogy a társadalom „kapkodja a fejét”. Kevésbé kapkodnánk, ha az éjjel tárgyalt törvényeket nem „kétbites” Petike (január 1. után Szijjártó Péter a Miniszterelnök Személyes Szóvivője) magyarázná meg egy mondatban, hanem normális ember normális módon előre. Nem utólag, hogy vegyem tudomásul, hogy értem van, és ha nem érteném, akkor tudomásul lehet venni, hogy erre kaptunk felhatalmazást. A kormányzati kommunikáció kimerült ennyiben az elmúlt fél évben.

Emiatt történhet meg az is, hogy személyesen Lázár János szeretné újraindítani a nemzeti konzultációt alkotmány ügyben. A „Tessék tudomásul venni, hogy 2/3-unk van” típusú hozzáállás kiverte a biztosítékot az ellenzéknél, ami legfőképpen az alkotmányozás folyamatában mutatkozik meg. Nem akarják engedni, hogy a gombócok rágás nélkül menjenek le, ezért inkább elmennek. Most meg szegény frakcióvezetőnek kell „puncsolni”, hogy jöjjenek vissza. Alkotmány ennek ellenére lesz, efelől nincs kétségem. Legfeljebb a „fülkeforradalomra” hivatkozva megalkotják egyedül, mi meg nézegethetünk, mint hal a szatyorba, ha nem tetszik. És még az ellenzék fogja kényelmetlenül érezni magát, mert a „lehetőség” adott volt. Tetszettek volna élni vele.