Félő, hogy úgy járunk, mint Alonso Abu-dhabiban. Annyira egy dologra koncentrálunk, hogy lényeges dolgok mennek el mellettünk, miközben a végén nem tehetünk semmit és rajtunk röhög a fél világ.

Várnám a Nemzeti Együttműködés kormányának megnyilatkozását, de különösen Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes reagálását arra a tényre, hogy a magyar Nemzeti Színházban ünneplik Nagy-Románia létrejöttét. A román nemzeti ünnep alkalmából fogadást adnak a Nemzeti Színházban.

Pici, apró hírként elsikkad a dolog a mindenki pénztárcáját és demokratikus komfortérzetét érintő forradalmi döntések között, pedig nem kellene. A külföldi médiumok szemében a költségvetési vita vihar a biliben, viszont egy ilyen rendezvény után összemosolyognak majd a magyar diplomaták mögött a világban. "Ezekkel ezt is meg lehet csinálni!"

Hova lett a nemzeti önérzet? Hol vannak a nagy szólamok, amik az elmúlt hónapok nemzetpolitikáját jellemezték? Nem az elcsatolt területek magyarjait kellene hergelni, hanem először itthon rendet tenni a fejekben. MÁÉRT, konszenzus, utána meg a román állam olyan pofont ad, amitől rezeg a fejünk?

Puha vagy Viktor!