Nézzük tovább a Széchenyi tervet.

A kormányzásra készülő Fidesz a titkos laboratóriumaiban már hónapokkal a választások előtt nekilátott az állapotfelmérésnek, és a fő csapásirányok kidolgozásának. Abból gondolom, hogy titkosak voltak, mert eddig semmi nem szivárgott ki ezekből a tervekből. Se a kampányban, se az utána következő trappolós két hónapban.

A hét fő stratégiai csapásirány a következő:

  1. Egészség ipar
  2. Zöld gazdaságfejlesztés
  3. Lakásprogram
  4. Üzleti környezet fejlesztés
  5. Tudásgazdaság
  6. Foglalkoztatás
  7. Tranzitgazdaság.

 

Az ezekről készült első ábra gyakorlatilag a kapcsolódási pontokat mutatja.

A budapestiek lehet, hogy riadtan néznek az ábrára. Lesz talán ötös metró is? Nem lesz. Ez a Széchenyi terv hálózati térképe. Nem tudom feltűnt-e, hogy a foglalkoztatás, mint valami mostohagyerek, csak ott a szélén lebeg a semmiben.

Van egy másik ábra is, ami szintén érdekes:

Nekem ez jutott róla elsőre eszembe:

Mostan színes tintákról álmodom.

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.”

 

A lényeg az, hogy a foglalkoztatás itt is külön ábra. Csak úgy ott van, mert erről beszélni kell, de nem kapcsolódik szervesen sehova.

Az egész terv egy magas hozzáadott értéken alapuló, és fizetőképes keresletre építő elképzelés. Régen volt erre egy jó mondás: „Pénz a pénzzel házasodik.”. Maga a dokumentum is megemlíti, hogy lesznek jelentős gazdasági eltérések, mert amelyik projektet az rendszer megtámogatja, az nagyobb előnyöket fog elérni a piacon.

Itt a bibi. A leszakadó régiók, Borsod, Szabolcs, Viharsarok, Ormánság továbbra sem a magas hozzáadott értékéről híres.  Leszakadás egyik oka pontosan a lakosság alacsonyan képzett, vagy nagyon speciálisan képzett rétegének munkanélküliségéből adódik. Nem csak a nyolc általánost alig befejező cigány emberekre gondolok, akik az elmúlt húsz évben gyakorlatilag egy napot sem dolgoztak, hanem például a diósgyőri kohászokra, akik egyébként semmi máshoz nem értenek. Lehet persze szép programokat kidolgozni a felzárkóztatásra, csak aki húsz évet lerántott a kohó mellett már nem nagyon lehet motiválni. Tönkrement egészségileg, és az elmúlt évek bizonytalanságai mentálisan is tönkretették.

Igazából a cigányság nagytömegű visszavezetésére a munka világába, se mutat átfogó programot. Van olyan negyven körüli közöttük, aki tényleg soha nem dolgozott. Saját maga ura volt. Na, őneki már nem lehet parancsolni. Már nem fog normális munkát végezni ennek az istennek az idejében. Az egyik legnagyobb probléma pedig ez. Van egy rakás gyereke, aki szintén nem fog dolgozni, mert azt látta, hogy úgy is meg lehet élni, hogy az apu, meg az anyu nem dolgozott. A társadalom perifériája pedig egyre szélesebb, mert ezekről a környékekről, ahol ilyen emberek laknak elmenekülnek a becsületesen dolgozók. A cigányok is. A gettósodás pedig nem úgy alakul ki, hogy összeverődnek egy helyre, kényszerből ezek az emberek, hanem elmenekülnek a többiek.  Az aprófalvas régiók pedig egyre távolabb kerülnek attól, hogy valaha a régi fényében tündököljön a falu. Az öregek kihalnak, a fiatalok elmenekülnek.

Erre nem mutat megoldást Széchenyi terv, mert a magasan képzett szakemberek tudnak csak hozzáadott értéket produkálni, azok pedig most is dolgoznak.

Az „egymillió adózó munkahely” víziója pedig nem azoknak az embereknek kellene, hogy irányt és jövőképet mutasson, aki most is megállja a helyét, hanem aki nem. Ehhez pedig olyan programok kellenek, ahol a vállalkozó az alacsonyan képzett munkaerőt is tudja alkalmazni. Rendet kellene tenni az országban, akár erővel is. Itt fizikai rendrakásra gondolok. Egyszerűen ki kellene takarítani az országot. Megszabadítani a rengeteg szeméttől és gaztól. Ebben a programban mindenki részt vehetne, csak neki kellene állni egyszer. Előre megfinanszírozna az állam, azután a tulajdonosoktól, akár adók módjára is be lehetne hajtani a költségeket. Az első borsos csekkek után lenne motiváció a rendben tartásra. Egy nagycsomó embernek lenne munkája és egy-két éven belül akár úgy is kinézhetne az ország, mint Szlovénia vagy Ausztria. Akik itt kezdenek dolgozni és becsülettel helytállnak már számíthatnak arra, hogy találnak munkát. A jó munkaerő ismérve ugyanis a kiszámítható, egyenletes teljesítmény. Ha fizetés után két-három napra eltűnik, mert nem bír a gégéjével, akkor irány a mocsár. Egy idő után elválik a lép a májtól. Csak lehetőséget kellene adni azoknak, akik fenn akarnak maradni.

Na egyszer ennyit a foglalkoztatásról. Lesz még folytatás.

 

süti beállítások módosítása